Történelem

Vászoly nevét egy 1082-ben íródott oklevél említi először, mely a veszprémi egyház birtokait, szolgáit sorolja fel. A helyi szájhagyomány úgy tartja, hogy a község nevét Vazultól, Vászolytól kapta, akinek a környéken voltak birtokai. Vászoly Szent István király unokatestvére volt, az ő fia I. András király, a tihanyi alapító. Árpádházi királyaink mindegyike Vazul (Vászoly) leszármazottja.

Régészeti kutatások és leletek azt bizonyítják, hogy ez a bővizű kis völgy ősi idők óta lakott hely volt. Kő- és bronzkori települések nyomait, római kori lakóházak, sírok maradványait, I.,II. Constantinus, Valentinianus császárok pénzeit (Kr. után 3-4.sz.) találták meg itt a kutatók. A középkori Vászoly falu templomát Szent Kereszt egyház néven egy 1230-as oklevél említi (a templom maradványai ma is megvannak a Pusztaszentegyházi dűlőben) egy másik, 1305-ben keletkezett okirat pedig a veszprémi káptalan vászolyi gazdatisztjéről ad hírt. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlő, a nagy kiterjedésű szőlőit helybéliek és vidékiek művelik. Szőlőhegyeit (Promontorium) az 1363. évi oklevél felsorolásából ismerjük. A völgy bővizű patakjaira malmok települnek. A török elvonulása után (kb. 1660 ) a terület lakatlan, a szőlők műveletlenek. A tulajdonos káptalan először a szőlőhegyeket telepíti be, a betelepülők környékbeli magyarok. 1692-ből származó vászolyi bordézsma lajstrom sokuk nevét megőrizte. A legfontosabb gazdasági ág ebben az időben a szőlőművelés, de jó megélhetést biztosít a szántó, legelő, rét és az erdő, jelentős az állatállomány (igásállat, fejőstehén, sertés, juh, baromfi).

Újjászerveződik a falusi társadalom. 1711-tól helyben lakó tanítója van a falunak, lakóházak, majd imaházak épülnek. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1751-ben katolikus iskolamestert küld Vászolyra, majd megkezdődik a plébánia, később a rk. templom építése is. A falu lélekszáma gyarapszik, a társadalom megoszlása 1770-ben a következő:

41 család földművelő jobbágy, 3 család nemes, 1 takács, 2 vincellér, 6 pásztor, 1 községi kovács, 5 molnár, 1 kocsmáros, 2 kereskedő, 2 koldus

A közigazgatás helyzetéről képet alkothatunk az öregbíró számadáskönyvéből, ahol felsorolják a tisztségviselőket: öregbíró, kisbíró, pálinka bíró, kisesküdtek (2 fő), a vászolyi szőlőhegy bírája, erdő őrző hajdú, nótárius. Az 1800-as években 3 felekezet élt békésen egymás mellett Vászolyon, imaházaik, templomuk, tanítóik voltak, a falu lakossága csaknem 700 fő.

Az I. világháború és következményei megrendítették a falu életét, a II. világháború és az azt követő évek azonban már derékba törték az évszázados fejlődést.

1989 után az új alapokon szerveződött önkormányzat a korábban elsorvasztásra ítélt falu fejlesztését tűzte ki célul: visszanyúlni a régi hagyományokhoz, megőrizni a régi értékeket, megállítani az elvándorlást, vonzóvá tenni a falut a letelepülni vágyó fiatalok előtt.